Louis de Funès után szabadon

Egerben folytatja az ez évi bajnoki szereplést Lángi Attila és Veres Gábor.

Szívükben szomorúság van a miskolci tragédia miatt, de akárcsak más versenyzők, ők is előre tekintenek, és teszik a dolgukat: versenyeznek. A BMW Z4 készen áll a bevetésre, emellett a most megkapott rajtszám is már a futamot megelőzően megmosolyogtatta a csapatot.

Lángi Attila: Viccesen indul az egri versenyhétvégénk. Ez úttal ugyanis az 55-ös rajtszámot kaptuk, amiről a szervizbrigádnak rögtön a Louis de Funès főszereplésével készült Horgász a pácban című film jutott eszükbe. A főhős ott egy horgászversenyen vesz részt, és amíg mindenki más egyáltalán nem, vagy elvétve egy-egy kisebb halat fog ki, ő addig dobbant kettőt, és egymás után sorra húzza ki a nagy halakat. Az ő rajtszáma is az 55-ös volt, így folyamatosan ez hallható abban a jelenetben, ahogy a számot ismételgetik minden fogásnál. Több se kellett a fiúknak, mondták, hogy ezek után már csak az kellene, hogy mi is így húzzuk be a gyorsokat, mint Louis de Funès a horgászversenyen. Azóta is ezen röhögünk, ha csak meglátjuk vagy szóba kerül a rajtszámunk.

A szakmai részét tekintve, mindössze csak annyira nyúltunk hozzá az autóhoz, hogy beállítottuk a futóművét az egri pályákra és kicsit nagyobb dőléseket adtunk a Z4-nek. Olyan nagy reményekkel vágok neki ennek a fordulónak, hogy esetleg majd itt és most megtanulok sötétben menni, de egyelőre kevés esélyt látok erre. A futamot ugyanis szombaton, két esti-éjszakai szakasszal nyitjuk majd meg, és az köztudott, hogy én nem látok jól a sötétben. Legendásan rosszul teljesítünk sötétben, ami érthetetlen, hiszen szuper lámpasorunk van. Így gyanítom, hogy már az elején össze fogunk szedni egy szemmel távolról is látható hátrányt a többiekhez képest, másnap pedig a terv az, hogy borzalmasan gyorsan menjünk, hogy a lemaradásunkat ledolgozzuk. A kategóriában van egy-két társunk, akik a környékről származnak, így tőlük komoly tűzijátékot várok – biztosan nem lesz egyszerű dolgunk tartani velük a lépést.

Életemben először megnéztem a pályaajánló videókat, amelyek segítségével felelevenedtek az emlékeim az egri pályákon. Mindegyiken autóztam már ugyanis – még akkor is, ha annak már 100 éve –, csak egy kicsit variálták meg őket. Van egy-két trükkös kanyar bennük, de alapvetően jó gyorsan, tempósan át lehet haladni rajtuk.

A kocsi nagyon gyors, ráadásul nem is megy olyan rosszul, úgyhogy mi bizakodók vagyunk. Csak nyomni kell a gázt, merni gyorsan menni, aztán meglátjuk, mire lesz elég.