Balics Ákos, Géringer Zoltán és Gauzer Miklós mesélt a nagyvelegi kalandjairól.
Géringer Zoltán: „Izgatottan vártuk az elmúlt hétvégi, nagyvelegi megmérettetést. Ismeretlenbe mentünk és nem tudtuk mire számíthatunk, tudva, hogy van néhány komoly ellenfél, akik már mentek itt. A vasárnap reggeli shakedown így visszagondolva jó ötlet volt teljes mértékben. A pálya nagyon feküdt az autónak, gyors, lobogós. Minden rendben volt, minden összejött, hibátlan verseny volt részünkről!”
Gauzer Miklós: „Először is szeretném megköszönni a rendezők munkáját. Hiába a zúgolódás, nem volt egy rossz verseny. Azt hiszem, most tényleg verseny volt. Szombaton megtörtént a papírmunka, és a technikai átvételen sem volt gondunk. Mivel éjszakára nem volt őrzött parkoló és nem szerettük volna hazacipelni a versenyautót, bekéredzkedtünk egy udvarba. Köszönjük a ház urának! Később teljesítettük a kötelező pályabejárást, majd egy rövid megbeszélés, és már indultunk is haza. Lacinak még 150 kilométert kellett utaznia. Már szombaton láttuk, hogy ezen a pályán a lóerők lesznek a legfontosabb tényezők. A hosszan emelkedő egyenesekben sok lassítóval megszaggatva nem számít más. Az autónkat nem egy profi műhely rakta össze, hanem teljesen hétköznapi emberek (cukrászok, női szabók), így hát nem is voltak olyan terveink, amit ne tudnánk teljesíteni. A cél a célba érés volt, hogy legalább az Opel kupa éves értékelésében néhány pontot elhozzunk. A vasárnapi koránkelés gyötrelmeit hátrahagyva meghallgattuk az eligazítást, felragasztottuk a rajtszámot és nyomtunk egy bemelegítő gyorsot. Egészen óvatosan, mert a hajnali pára tud meglepetést okozni. Visszaértünk a szervizparkba, ahol megcsodálhattuk a mellettünk elvonuló szürke marha állományt – csodálatos állatok -, átnéztük a kocsit és megbeszéltük a taktikát. Az első gyorsaságin nagyon visszafogtuk magunkat, mondanám, hogy biztonságit autóztunk, de így is változatosra sikeredett és azt hiszem minden páros megérezte milyen is az igazi rally feelling. Jó útról rossz útra, faluba be – faluból ki, erdőbe be – erdőből ki, hol van fékút – hol nincs. A focipálya után ahogy a balos kanyar bevitt az erdőbe a gumikra tapadt agyagpor és a párás aszfalt felület leredukálta a súrlódási együtthatónkat és csináltunk egy többméteres oldalcsúszást. Szerencsére úton maradtunk és folytattuk a versenyzést. Csúszás közben volt időm megfigyelni, hogy korábban mások is így járhattak, mert eléggé fel volt lazítva az út két oldalán a föld. A második gyorson valamivel jobban mentünk, de a legnagyobbat a harmadikon javítottunk. Addigra felszáradt a pálya és igazán lehetett menni. A negyediken nem túl nagy kockázatot vállalva, inkább az autó képességeit próbálgatva, áttoltunk egy nem túl rossz idővel. A cél, hogy beérjünk teljesült. Elégedettek voltunk magunkkal és a kocsival is. Az autón lenne mit barkácsolni, de előbb megvárjuk a november 22-őt és ha lesz még idén megmérettetés, akkor megyünk.”
Balics Ákos: „Soha nem versenyeztem még ezen a pályán, így már nagyon vártam ezt a hétvégét. Erre a versenyre az öcsém ült be navigálni, szóval minden szempontból új volt a verseny. Aszfalton idén sajnos csak azt a másfél kört tudtuk megtenni a Rábaringen az év elején, utána már csak Söptén álltunk rajthoz. Kíváncsian vártam a futamot, hiszen nem tudtam hova leszünk jók a kategóriában. A sok lassító miatt annyira nem kedvezett számunkra a pálya, hiszen a gyári Ignis váltó borzalmasan hosszú, és az a 90 lóerő amivel rendelkezünk, amolyan „Volánbuszos” érzést ad. Ennek ellenére megpróbáltunk mindent kihozni az adott helyzetből. Perecelni nem szerettem volna, így már az itiner írása során is nagyon figyeltünk arra, hogy a cikis részeket külön jelöljük, és megtiszteljük versenytempóban. Az első 2 gyorsaságira utcai gumikkal mentünk ki, mert nem tudtam eldönteni, hogy a Slick gumik mennyire lesznek megbízhatóak. Ennek az lett a következménye, hogy akkora féktávokat vettünk mint ide Lacháza és a tempós kanyarokban nagyon orrtolós volt a paripa, amit a kézifék segítségével igyekeztem kompenzálni. Mindenezek ellenére nem futottunk olyan rossz időt, de már nagyon vártam, hogy visszaérjünk a szervizparkba, és feltehessem a Slick gumikat. Már a 3-mas gyorsaságin éreztem, hogy ezt a döntést korábban kellett volna meghoznom. Sokkal rövidebb féktávokat tudtam venni, és a kanyarsebességünk is sokat javult. A kategória 2 helyéről vártuk az utolsó gyorsaságit, azonban Farnadi Ági nagyon szorosan követett minket. Az utolsó gyorson megpróbáltunk a lehető leggyorsabban leszaladni. A szűk kanyarokban folyamatosan úszott az autó hátulja, megpróbáltam a tapadási határon autózni. A sok emelkedő, és dombnak történő kigyorsítás inkább hátráltatott minket mintsem hogy segíteni, így Ági remek autózással behozta a második helyre a fehér GTi-t. (Le a kalappal előtte!) A verseny végeztével megbeszéltük, hogy nagyon jót meccseltünk és élmény volt így kocsizni, azonban ő kapott 5 mp büntetést lassító érintés miatt, így mi kerültük a kategória 2. és a Suzuki kupa 1. helyére. Maga a verseny nagyon tetszett, a pálya nagyon jó volt, és úgy gondolom, hogy a tetemes technikai hátrányunk dacára sikerült egy stabil, gyors tempót autóznunk. Jövőre szeretnék teljes szezont futni, azonban a tél folyamán át kell gondolnunk, hogy hol lehet fejleszteni az autón, mert per pillanat csak sok kockázatot vállalva tudunk az elsőségért harcolni.
Ezúton szeretném megköszönni öcsémnek a profi navigálást, a fotósoknak-videósoknak a kitartó profi munkát, valamint a kategóriatársaknak az élvezetes hétvégét!
Végezetül szeretnék írni pár szót a verseny rendezőinek, a versenyzőtársaknak, és mindenkinek, aki a versenyben valamilyen okból kifolyólag részt vett:
- Nem kis feladat leszervezni egy ilyen szintű versenyt, hogy mindenki mindig tudja, hogy hol kell lennie, valamint minden időben a megfelelő helyre kerüljön, hihetetlen logisztika van a dolgok mögött, amiért óriási Respect
- Nem kis feladat úgy megszervezni egy versenyt, hogy tudod, hogy bármit teszel „mínuszos” lesz, ennek ellenére még mindig csinálják, ezt nagyon becsülöm bennük
- Azonban szerintem az egyik legnagyobb probléma, ami a sok negatívumot – félreértést szüli, az a versenyzők és a szervezők közti kommunikációs szakadék
- Nincs egy közös fórum (nem csak netes), ahol le lehetne ülni, akár az évad felében és megbeszélni a problémákat, hogy miként lehetne jobbá tenni a bajnokságot
- Azt tapasztaltam, hogy hiába van versenykiírása a bajnokságnak, ha azt senki nem tartatja és senki nem tartja be (lsd. 50 km/h pályabejárás, max 3-3 alkalommal történő pályabejárás, stb…)
- A „lassító” témákat is egyszerűen rövidre lehetne zárni. Traktorgumit, vagy összecsavarozott autógumit kellene kihelyezni, akkor mindenki megtisztelné a lassítókat, ill. egyértelműen látszana egy lassító érintés
- Nem tudom, milyen anyagi vonzata van a guminak a műanyag bójával szemben, de biztos, hogy lehetne kompromisszumot találni
- Nyílván senki sem szeretne felborulni attól, ha ráfut a gumira, és senki nem szeretne személyi sérülést, de a RALLY-ban ez benne van
- Azonban ha ez sem megoldás, akkor a versenykiírásba bele kell foglalni, hogy az Időmérés és a Sportbírói döntés ellen óvásnak helye nincs
- Ilyen esetben minden páros el tudná dönteni, hogy a kiírást ismerve, el akar-e indulni a versenyen vagy sem
- Azt sem teljesen értem, hogy a versenyzői eligazításon elhangzottak, miért változnak meg a verseny alatt? lsd. Lassító rombolás 10 mp, a verseny alatt már csak 5 mp volt
- Ezek olyan apró tüskék, amiket ha nem oldunk meg, akkor bizony az emberek nem fognak elindulni az A-R-C bajnokságában
- Ezen felül sokan szeretnének indulni, de lehet, hogy kedvüket szegi az anyagiak hiánya. Korábban felvetődött egy ötlet, hogy külön díjazzanak egy olyan kategóriát ahol csak utcai gumival lehetne indulni
- Ötlet, óhaj, sóhaj kívánság van 1001, AZONBAN, ha nincs kapocs a versenyzők és a szervezők között, akkor az amatőr kupasorozat is el fog indulni a lejtőn egy olyan mély süllyesztőbe, ahova ORB már mélyen befészkelte magát
- Én azt kívánom, hogy mindenki gondolja át a dolgokat, és szervezzünk Decemberben, vagy tavasszal egy olyan fórumot, ahol mindenki nyíltan elmondhatja amit gondol, szemtől szembe, nem pedig csak írásban vádaskodva
Ezekkel a gondolatokkal zárnám ezt a beszámolót. Remélem senkit sem sértettem meg és jövőre sikerül egy olyan bajnokságot kerekíteni, ami után mindenki már csak mosolyogva fog visszaemlékezni a korábbi incidensekre.”
