Géringer Zoltán: A végkifejlet tökéletes lett

Szóba került a pécsi verseny, a Rally Hungary és a jövő év.

-Hogy alakult számotokra az 53. Mecsek Rallye?
-Igazából nem túl jól, sőt talán mondhatni kimondottan rosszul, de végül is mégis azt mondhatom, hogy a végkifejlet tökéletes lett. Sajnos ideje korán, a második gyorsaságin kaptunk egy defektet, és azonnal leeresztett a kerék, nem volt mit tenni, meg kellett állni. Rengeteg idő elment, sokat bajlódtunk vele, konkrétan néhány másodperc híján 8 perc volt a megállástól az elindulásig az eltöltött idő. Rengeteg ez, de mindenképpen mennünk kellett a kategória pontok miatt, és meg kellett lássuk a célt. Ez így is lett! A végjáték jól sikerült, és teljes egészében elégedettek lehetünk ebben a helyzetben ezzel a kicsit sem jó eredménnyel.

-Első teljes szezontok volt a Rallye2-ben, elégedett vagy vele?
-RETTENETESEN! Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen évünk lesz, amikor elindultunk az első Eger Rallynkra. Aztán Miskolc megfordított mindent. Reményt adott, hogy ebből még akár év végére, szorgalmas, stabil autózással, és egy kis szerencsével bármi lehet. Nos, a szerencse nem kis mértékben mellénk állt, és amit sajnos az ellenfeleinktől elvett a teremtő, azt idén nekünk adta. Hála Istennek egy vezetői hibánk volt év közbe, az is a Mecseken a defekt. Technikai gondunk egy ilyen hosszú szezonhoz képest elenyésző volt, így zavartalanul tudtunk autózni, és gyűjteni a pontokat.

-Idén még indultok valahol?
-Idénre elfáradtunk. Mind munkaügyileg, mind idegileg, mind anyagilag. Támogatás nélkül nehéz ezt az egészet kivitelezni, és ha ezt folytatni akarjuk, meg kell találni a megfelelő érveket, és motivációt gyűjtenünk a folytatáshoz!

-Nyíregyházán a Rally Hungary-n dől el az Európa-bajnokság. Szerinted ki nyeri az Eb-t?
-Őszintén megmondom, hogy arról még fogalmam sincs ki nyeri az EB-t. De talán az én szememben Chris Ingram érdemelné meg leginkább ezt a címet jelenleg.

-Jövő évről esetleg már tudsz mondani valamit?
-Sajnos egyelőre semmit. Erre még kell aludni párat, végig gondolni, mi mennyit ér, és ha megtaláljuk azokat az érveket, amikért megéri folytatni, akkor megtesszük. Egyelőre képlékeny, hisz mi nekünk ez egy hobbi, és mondhatom azt, hogy senki sem segíti. Van egy egészséges határ, ameddig a takarója ér, addig nyújtózik, és a mi lábunk nem szeret fázni! 🙂
Köszönöm Édesapámnak az emberfeletti munkáját, hogy mindig megtette azt, ami tőle tellett. Rajta nem múlott az, hogy zavartalanul versenyezhessünk. Köszönöm Jani bácsinak, hogy apának mindig szorgalmasan segített, és mindig ő is azon dolgozott, hogy hibamentes autóval versenyezhessünk. Köszönöm a navigátoromnak, hogy a versenyhétvégéken elviselt, mert olyankor elég kibírhatatlan vagyok. Köszönöm Dolescháll Istvánnak és a Full Auto SE-nek az egész évet, és az MNASZ-nek a Tehetséggondozó Program keretein belül a támogatást!