Formula-E Bern 2019 képek

Bajnóczki Gábor képei valamint egy élménybeszámoló.

Az időmérő után mi a pályán maradtunk, nem mentünk vissza a helyhiány miatt kb. 1 km-re levő boxokhoz illetve média központhoz, hanem rögtön lecsaptunk az előre eltervezett fotós posztra, mint utóbb kiderült jól tettük, megérte a 3 órás várakozást a kiszemelt helyen, ami a pályarajz szerint a 12-13-14-es sikán belső oldalán helyezkedett el, a rajt előtti percekben igencsak megindult felénk a fotós forgalom, mivel ez volt a rajt utáni első komolyabb kanyarkombináció ami elég szűkre sikerült, tényleg egyautós áteresztő képességgel, egyszóval borítékolható volt némi izgalom. 

Ami viszont a rajt után történt, arra nem számítottunk, egész pontosan 54 másodperccel a rajt után a fentebb említett sikánnál összecsúszott a mezőny, gyakorlatilag a 22 autóból ~14-15 tört kisebb- nagyobb mértékben, rögtön jött is a piros zászló, mindez előttünk kb 3méterre.

Izgalmas volt látni, ahogy eztán a többségében magyar pályabírói csapat gyakorlatilag percek alatt rendet teremtett a káoszban, hogy minél előbb tovább futhasson a verseny. Mindenki el tudta négy keréken hagyni a baleset helyét, Frijns kivételével, aki kitört jobb hátsóval forgalommal szemben parkolta le az autóját a mi posztunk melletti betonfalba csapódva.

A gyors beavatkozás ellenére kb. 45perc telt el mire a versenybíróság engedte safety car mögött az újabb rajtot, így volt ideje a csapatoknak rendbe szedni a széthullott technikákat. Ezúttal már jobban figyeltek egymásra a pilóták. A továbbiakban jött pár előzés, egy teljes pályás sárga Wehrlein miatt, illetve boxutca áthajtásos büntetés (D’Ambrosio) némi eső az utolsó pár körben, de nem akarok szóban lelőni mindent, érdemes visszanézni a futamot.

Végszóként, annak ellenére, hogy milyen semlegesen és kicsit kétkedve indultunk neki a versenynek, nagyon élvezhető volt az egész rendezvény, ahogy tudni lehet rövid határidőn belül ellátogat a futam Budapestre is, érdemes elmenni személyesen végignézni a futamot, teljesen más élőben mint TV-n keresztül.

Szöveg és kép: Bajnóczki Gábor