A fiatal navigátorral beszélgettem első Rally2-es futamukról, a Székesfehérvár Rallyeról és a következő, Veszprém Rallyeról.
–A Székesfehérvár Rallye volt az első Rallye2-es versenyetek. Hogy alakult a számotokra?
-Hatalmas várakozások előzték meg a versenyt. A várakozásoknál már csak az elköltött pénz illetve az autóra fordított szerelési idő volt a nagyobb. Az elmúlt durván egy hónapban minden hétvégén az autó javítása és építése folyt, úgyhogy szerettük volna, ha mindenféle műszaki hiba nélkül tudjuk abszolválni a versenyt. Kicsikét szkeptikusak voltunk az autóval, hogy mit fog kibírni. Hiszen olyan gyorsaságit még nem nagyon tudtunk vele autózni, ahol mindenféle problémáktól mentesen, felszabadultan tudtunk volna haladni vele. Hol ez, hol az hátráltatott bennünket. Most már legalább ezt is elmondhatjuk, hogy Fehérvár ez alól is kivétel volt, hiszen a hat gyorsaságiból egy volt, ahol volt egy kisebb problémánk, de azt is sikerült orvosolnunk. Gyakorlatilag most teljesítettünk egy hiba mentes versenyt. Kiderült, hogy az autó valamivel többet is bír, mint amit terveztük.
-Most először volt, hogy egyszerre több pályán versenyeztetek. Hogy sikerült megbarátkozni a dologgal és milyenek voltak a pályák?
-Bogesszel (Bognár Gábor-a szerk.) épp arról beszélgettünk, hogy az ARC (Arrabona Rally Club-a szerk.) valamilyen szinten felkészít arra, hogy az időket próbáljátok betartani, gondolok itt pl. az időellenőrzőre. Ezzel nem is lett volna gond. A gondok nem vasárnap, hanem szombaton adódtak. Rájöttünk arra, hogy az időterv, amit összerakunk a verseny előtt, annak olyannak kell lennie, hogy másodpercre lebontva pontosan kell működnie. Mindig akkor és ott kell lenni, amikor és ahol lennie kell akár a versenyzőnek, akár a versenyautónak. Nagyon-nagyon futkosósra sikerült a szombatunk, célfotóval sikerült beállni a parc fermébe este. Azt gondolom azt is megtanultuk mit jelent az, hogy pontosság. Így a pályák bejárása is szenvedett némi csorbát. Az Oroszlány-Pusztavám szakasz feldolgozása nem épp úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. Kettő alkalommal tudtunk rajta végigmenni, ami nagyon kevés volt. Másnap ez hamar ki is derült. Láttam, hogy ez nagyon nem az a pálya, amit mi tegnap felírtunk illetve megismertünk. Ezt bánom, mivel ez egy olyan gyors, ami klasszikus magyar gyors. Sajnáltam, hogy nem tudtuk úgy felírni, hogy jó tempót tudjunk rajta autózni. Ettől függetlenül az idő az nem volt olyan bitang rossz. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna ha… 🙂 De mivel itt nincs ha meg volna nincs más hátra, mint hogy ezeket Veszprémbe tényleg betartsuk és odafigyelve abszolváljuk az időbeli határidőket a szombati nap folyamán.
-Szombaton murván zajlott a verseny. Ti szívesebben mentetek volna ott, mint aszfalton?
-Ez egy nehéz kérdés. Igazából mondanám azt, hogy szívesebben mentünk volna murván akkor, ha a vasárnapi pályák nem tetszettek volna. De ez nem így volt. Nekem az első gyors (Csákberény-Kőhányás) nagyon kedvenc volt, annak ellenére is, hogy egy hosszú gyors. Jól bírtuk, az autó is és mi is. Fizikálisan és mentálisan is egy 18 km-es gyors azért így elsőnek a mélyvízben nem olyan rossz kezdés. A második gyors (Oroszlány-Pusztavám) egyelőre még mumus. Majd ha megyünk rajta legközelebb, mondjuk jövőre, akkor már más lesz a véleményünk. A harmadik (Bakonycsernye-Tímárpuszta) szakaszról már a bejáráskor is azt gondoltuk, ez a miénk lesz. Ott tudtunk olyan tempót menni, ami már közelít ahhoz, amit szeretnénk majd a későbbiekben ezzel a kocsival autózni. Összefoglalva jó volt, hogy aszfalton kezdtünk. Veszprémbe majd beleugrunk a murvába. Most megnéztük az aszfaltot bírja a kocsi, reméljük Veszprémben a lőtér és az egyéb finomságok is ki lesznek majd pipálva.
-A kérdés akkor adott, Veszprémbe mire számítasz?
-Porra, hőségre és reméljük, hogy sok szurkolóra. Nagyon várjuk már ezt a veszprémi történetet. Megmondom őszintén, hogy amikor (Balics) Ákossal elmentünk pályabejárásra Söptén, utána felhívtam (Szabó) Árpit és mondtam, hogy bátyja ezt nagyon fogod élvezni. 🙂 Utcai Suzukival mentünk végig, de már az is olyan élményt adott, hogy azt mondtam, ez igen, ez jól fog majd nekünk is elsülni. Az egyetemről (A fiúk a Széchenyi István Egyetemen tanulnak-a szerk.) már jelezték páran, hogy szívesen kijönnek bennünket megnézni. Ez azért egy jól eső dolog. Ma nem sok pilóta mondhatja el magáról, hogy szurkolótábor érkezik hozzá egy versenyre. Reméljük, az ígéretek valóra válnak és egy maroknyi csapat előtt fogunk tudni versenyezni. Fel kell készülnünk egy kicsit autó ügyileg is és szeretnénk elmenni tesztelni is, hogy kicsit szokjuk, hogy mozog a kocsi a murván. Ha az autó jó lesz akkor, jó kasztni, jó sofőr, nincs kockázat. 🙂 Reméljük meg lesz a kategória. Székesfehérváron is az N2-be neveztünk, de mivel csak ketten voltunk felsoroltak minket N3-ba, így vérmes reményeink nem is lehettek. Reméljük leszünk 4-5-en minimum és akkor már lehet egy jó ízűt küzdeni. Valamint fel tudjuk mérni, hogy a többiekhez képest mind vezetési tudásban mind technikailag milyen szinten állunk. Ha még egy kicsikét tudnánk feljebb lépni az eredménylistán, akkor azt gondolom elégedettek lehetnénk.
-Kik segítik a versenyzéseteket?
-A legfontosabb, amit kiemelnék a szervizcsapatunk. Nagyon jó barátunk Pék Árpád illetve Gyurasics Attila, akik az autó felkészítését végzik. Szabadidőt nem kímélve, hiszen lehetne jobb dolguk is mint szombaton és vasárnap, néha már péntek délután is a Suzukival foglalkozni. Meg az elmúlt egy hónapban nagyjából minden nap foglalkoztak valamilyen szinten az autóval, akár műszakilag, akár a papírok intézésében. Mi innen Győrből csak távsegítséget tudunk nyújtani. Igazából nekik is ez volt a puding próbája, még időre, mint úgy nem kellett nekik szervizelni. De szerencsére megoldották a problémát. Hála az égnek nagy problémánk nem volt. A 20 perces szervizben sikerült mindig gatyába rázni az autót. A 20 perces szerviz így kimondva talán soknak tűnik, de rájöttünk, hogy igencsak kevés. Korda Erik ennek az egésznek az összefogója, feje ha úgy tetszik. Igazából, ha ő nincs akkor most mi se megyünk. Erik csapatából még Szeidl Zsoltot és Fellner Gábort emelném ki, akik a műhelyben, a szervizbusz összepakolásában és a szállításban segédkeznek. Meg persze a szülők segítsége, akár anyagilag, akár erkölcsileg is nélkülözhetetlen. Az is egy jól eső dolog, hogy egy család ott van mögöttünk minden versenyen és hozzák a szendvicset, üdítőt. Azért az mindig jól esik, amikor beérsz a szervizparkba és már nyitva van a hideg ásványvíz, meg a Hell. A legjobb, amit sikerült elérnünk idénre, hogy kettőnknek már csak a versenyzéssel kell foglalkoznunk. Odamegyünk pénteken az autóért és lemegyünk a versenyhelyszínére, szombaton hozzák utánunk a szervizautót illetve tréleren a versenyautót. Felírjuk a pályákat, letréningezünk, majd vasárnap beülünk az autóba és most jönne az a rész, hogy megnyerjük a versenyt. Reméljük Veszprémbe közelebb kerülünk ehhez a célunkhoz. A céljaink megvalósításának támogatásáért hatalmas köszönet a szponzorainknak:
Hídépítő zRt., TOTAL HUNGARIA Kft., HELL Energy Magyarország Kft, Metrober Kft, Mercur Rent a Car Kft, Segway, Victoria’s Secret, Alabárdos Étterem, G-Roby, Frimedia Kft, Szerszámbróker Kft, Csomagtartoaruhaz.hu, Surgi Care, BHS Medical, Music Engine Kft, Farkas Kölcsönző és Gumiszerviz Kft.
