A Hungaroring Classicon ismét feltűnnek ezek az autók, ennek apropóján idézzük fel a régmúltat.
Nálam személy szerint a rally foglalja el a Nr. 1 pozíciót, de a C-csoportos autókért is mindig megdobbant a szívem. Ezért is örültem igazán 2017-ben a Hungaroring Classicnak, hiszen a Group C Racing keretében végre élőben is láthattam ezeket a gépcsodákat versenyezni. A jóból pedig sosem elég, így idén is ott leszünk a Hungaroring Classicon, ahol sok más kuriózum számba menő autó mellett a C-csoportos autókat is újra láthatjuk a mogyoródi aszfaltcsíkon.
(Fenti képen a Group C Racning rajta 2017-ben a Hungaroring Calssicon.
A C-csoport története
1982-re az FIA teljesen átvariálta az autósportban a kategóriákat, a korábban számokkal jelölt géposztályok helyett megjelentek a betűkkel jelölt csoportok: A-csoport, B-csoport és C-csoport. Ez utóbbi lényegében a hosszútávú versenyzésben használt prototípusokat takarta.
Ami a C-csoportos autókra vonatkozó szabályokat illeti, ezeknél az autóknál a verseny során felhasználható üzemanyagot korlátozták, nem a motorok méretét szabályozták. Maximum 100 literes üzemanyag tank kerülhetett az autókba. Az 1000 kilométeres versenyeken (ez volt a megszokott táv a világbajnokságon) ötször lehetett tankolni az autókat, tehát 1000 kilométert 600 liter üzemanyaggal kellett megtenni. Természetesen a Le Mans-i 24 órás ez alól kivételt képezett. Kizárólag zárt pilótafülkével készülhettek az autók és a minimumsúlyuk 800 kilogramm volt. A motorok terén kikötés volt, hogy egy olyan autógyár motorját lehetett használni, aki rendelkezett A-csoportos vagy B-csoportos motorral. A C-csoportos autók nagy mértékben támaszkodtak ground effect eljárásra, ami addigra már bevált a Formula-1-ben.
Az első évek a Porsche uralmáról szóltak. 1982-ben még három versenyt (Silverstone, Nürburgring és Mugello) megtudott nyerni a Lancia, azonban a bajnokságot és a Le Mans-t is a Porsche nyerte. Egy évvel később minden a Porsche 956-osokról szólt. Megnyerték az összes versenyt a világbajnokságon és Le Mans-ban sem akadt ellenfelük, az első 10-be 9 Porsche 956 fért be, a kilencedik lett a Sauber/BMW. 1984-ben ismét a Lancia volt az egyetlen aki verseny tudott nyerni a Porschék mellett. Kylamiban kettős győzelmet aratott a Lancia, mivel a Porsche távol maradt a versenytől. Le Mans-ban sem állt rajthoz a gyári Porsche alakulat nagy része miután vitába keveredtek a versenyt rendező ACO-val az üzemanyag szabályozásról. Ennek ellenére ismét megnyerték a Le Mans-t.
1985-re megérkezett a Porsche új autója a 962C. Erre azért volt szükség, mert Amerikában nem felet meg a szabályoknak a 956. A pedálok belógtak az első tengely vonala elé, ami frontális balesetnél komoly sérüléseket okozhatott volna. A 962 már ’84-ben megérkezett Amerikába, a C-csoportra igazított változat lett a 962C. A világbajnokság versenyein sorra aratták a győzelmeket a 962C-k. A Lanciának ismét jutott egy győzelem a szomorú spai versenyen. Ezen a versenyen vesztette életet Stefan Bellof. A Porscheval kapcsolatban komoly biztonsági aggályok merültek fel. Fujiban akkora özönvíz fogadta a mezőnyt, hogy az európai versenyzők nem indultak el és egy Nissan motoros March 85G-vel szerezték meg a győzelmet. Le Mans-ban már kirajzolódott a jövő, ott volt a Jaguar két autóval, a Sauber-Mercedesek is egyre jobbak voltak. A győzelem azonban maradt a Porschénál.
1986 fenekestül felforgatta a dolgokat. Az első monzai versenyt még megnyerte a Porsche, de Silverstonban a Jaguár megszerezte első győzelmét. A versenyt követően a Porsche addigi legnagyobb ellenfele, a Lancia bejelentette kiszállását. Le Mans-ban ismét kilenc Porsche fért be az első tízbe, a Jaguarok és Sauberek nem látták meg a célt. A Nürburgringen a Sauber is megszerezte első győzelmét a világbajnokságon. A Porsche nyerte a bajnokságot ebben az évben még.
1987-ben a szezonnyitó jaramai versenyen a Jaguar XJR-8 diadalmaskodott, ekkor a Porschénél még reménykedtek, hogy ez csak egyszeri alkalom volt. De nem így történt. A TWR Jaguarjai nyertek Jerezben, Monzában és Silverstonban is. Le Mans-ban úgy is diadalmaskodni tudott a Porsche, hogy nem megfelelő chipet használtak, így sorra mentek tönkre a motorok szelepei. Végül az egyetlen talpon maradt gyári autó 20 kör előnnyel nyerte a versenyt. A következő norisiringi versenyt még behúzta a Porsche, de itt véget értek a győzelmeik. A hátralévő négy versenyt a Jaguár nyerte és elhódította a világbajnoki címet.
1988-ra elhagyta a gyári Porsche csapatot a főszponzor Rothmans, így csak pár versenyen indultak gyári szinten. A privát Porsches csapatok azonban továbbra is egész évben indultak. Jerezben a Sauber-Mercedes megszerezte a C9 első győzelmét. A következő három versenyt a Jaguar nyerte, de látszott, hogy legnagyobb kihívója a Sauber lett. Le Mansba öt speciálisan oda készített Jaguar állt rajthoz, itt a Porsche is gyári csapattal képviseltette magát. A Sauber visszavonta az autóit az edzésen fellépő gumi problémák miatt. A Jaguar vezetett a versenyen, amikor az utolsó órában megadta magát a váltó. Jan Lammers negyedik fokozatban hagyta a váltót és úgy teljesítette az utolsó köröket. Végül két perc előnnyel a Jaguar megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt. Érdekesség, hogy ebben az évben WM P87 Peugeot a Mulsanne egyenesben 407 km/órás sebességet ért el. A Jaguar utána már csak Brands Hatchben nyert, míg a Sauber háromszor is diadalmaskodott. Ismét a Jaguár nyerte a világbajnokságot.
1989-ben már „csak” 480 kilométeres versenyeket rendeztek és Le Mans is kikerült a naptárból. A Porsche teljesen kivonult a világbajnokságról és Le Mans-ból. A Jaguarnál a korosodó XJR-9 helyett a szezon közepén érkezett az XJR-11, de hatalmas kudarcnak bizonyult. Közben a Sauber teljesen a Mercedes gyári csapata lett, megkapták a legendás ezüst fényezést is. A nyolc versenyből hetet megnyerve megszerezték a világbajnoki címet. A dijoni verseny volt az egyetlen, ahol nem Sauber győzelem született, ott a Joest Racing nyert a Porscheval. Ez volt a Porsche utolsó C-csoportos győzelme. A Le Mans-i 24 órást is a Sauber nyerte.
1990-ben is minden a Sauber-Mercedesről szólt. A kilenc versenyből nyolcat megnyertek, így ismét örülhettek a világbajnoki címnek. Az egyik autójukban Mass mellé három fiatal tehetséget ültetett a Sauber. Az egyik Michael Schumacher volt. A Jaguar XJR-11 egy győzelmet szerzett, hazai versenyükön Silverstoneban nyertek. Ehhez kellett, hogy a Sauber egyik autója el sem rajtolhatott a versenyen, a másik pedig kiesett. A Sauberek nem indultak Le Mans-ban (ami ismét nem volt része a világbajnokságnak.) Itt a Jaguar örülhetett az újabb sikernek.
1991-től a sportautó világbajnokság is áttért a 3,5 literes szívómotorokra, amit a Formula-1-ben 1987 óta használtak. Ebben a döntésben nagy szerepe volt az FIA akkori alelnökének, Bernie Ecclestone-nak. Az alapötlet az volt, hogyha hasonló motorokat használnak mindkét bajnokságban, akkor a gyártók mindegyikben részt vehetnek és ezzel mindenki csak jól járhat. A valóság egészen más lett. Ekkor kezdődött a C-csoport hanyatlása.
A Sauber-Mercedes csapnivaló évet zárt, egyedül az utolsó futamon Autopolisban tudott nyerni a Michael Schumacher-Karl Wendliner duó. Az év végén a Mecedes be is jelentette, hogy kiszáll a világbajnokságról. A Jaguar újra visszatalált a győztes útra az XJR-14-el. Három versenyt nyertek és újra világbajnokok lettek. Legnagyobb kihívójuk az újonc Peugeot volt, akik az év első versenyén Suzukában nyerni is tudtak (A Jaguar itt nem indult, mert még nem készült el az új autó.) Az év végén még két versenyt nyertek. Le Mans ismét a bajnokság része volt. Senki nem tartotta esélyesnek, a Wankel motoros Mazdat. A Mazda korábban egyetlen versenyt sem nyert a C-csoportban, bár Le Mans-ban mindig megbízhatóan teljesítettek az autók. Az 1991-es Le Mans-i 24 óráson azonban a Mazda történelmet írt, miután az első japán gyártó lett, aki megtudta nyerni a versenyt. Az ellenfelek sorban estek ki vagy vesztettek időt műszaki hiba miatt, amivel a megbízható Mazda 787-es előtt megnyílt az út a győzelemig. Év végén a Jaguar is kiszállt az egekbe szökő költségek miatt.
1992-ben a Sauber és a Jaguar távozása után az is kérdéses volt kiírják-e a világbajnokságot. A Peugeot azonban latba vetette kapcsolatait, hogy írják ki. Nem engedhették meg, hogy ennyit pénzt bele öltek komolyabb eredmények nélkül. Végül két Peugeottal, két Toyotaval és egy Mazdaval indult a szezon. Azonban már az első verseny botrányba fulladt, miután csak egyetlen értékelhető célba érkező volt. A Toyota TS010 egyetlen győzelmét aratta. A maradék öt versenyt – köztük a Le Mans-i 24 órást – a Peugeot 905 nyerte. Így természetesen a világbajnoki címet is elhódították. Ezzel ért véget a C-csoport története és a sportautó világbajnokság 1953 óta íródó történetének is ez lett a vége.
Ha valaki szeretne részletesen elmerülni az eredményekben és a statisztikákban, akkor kattintson IDE.
